Egy fiatal értelmetlen halála mindig megdöbbent, megriaszt. Hiszem, hogy életünknek van értelme, íve, pályája. S Bándy Katáé éppen csak elkezdődött. S valaki kettétörte azon a 200 méteren, melyet a kamera nem követett.

Eddie Mc Ilduff, egykori skót tanárom, a legsúlyosabb bűnözők börtönpszichológusa csak annyit mondott: addig változás nem létezik, míg meg nem értjük a tett motívumát, hajtóerejét. Itt a jelenség egyértelműen szexuális bűntettről tanúskodik. Erőszakról és gyilkosságról. S egy gyilkosról, ki életfogytiglani börtönbüntetést kockáztatva, néhány percig élvezett szexualitást, erőt, erőfölényt.

/files/d/5/d5e26b1c653c867b12782cb7be751c04_60x60_c.jpgFőleg az utóbbit. Merthogy az előbbihez alig lehetett hozzászokva. Akinek van rendezett párkapcsolata, annak nem ekkora mozgatóerő egy éjfél után hazafelé tartó leány. Főleg ekkora kockázattal.

S mondhatnánk: elvetemült! S miért is? Mert a szexualitás normál útjait aligha ismeri! Párkapcsolata valószínűleg alig! S ha van, akkor is aszimmetrikus!

A 70-es években olvastam az USA főpszichiáterének munkáját az erőszakos bűncselekményekről. Az erőszakos bűncselekmények legfőbb lényege az erőszak. Mondhatnánk akár: fából vaskarika, holott valóban az a lényeg!

Az erőszaktevő, történjen az bármilyen módon, erőt demonstrál: nőn, túszon, elhurcoltan, meggyilkolton, árokba vagy Dunába lövetetten. S bizony az elkövetőben szinte mindig megtaláljuk a kisebbségi érzést!

Az erőszaktevő, történjen az bármilyen módon, erőt demonstrál: nőn, túszon, elhurcoltan, meggyilkolton, árokba vagy Dunába lövetetten.

Bármilyen furcsa, ő is áldozat! Aki remélhetőleg leüli az életfogytiglant! Örök szenvedésben!
Az áldozat 10-20 percet szenvedhetett. De annál iszonyúbban!

Mindez csupán egy főhajtás, egy személyesen sohasem ismert kolléganő előtt!