Michelangelo-szobor Kaposváron…

Azt mondják, hogy a köztéri műalkotások többnyire kifejezik a felállításuk idején uralkodó korszellemet, azaz tükrözik az éppen akkor érvényes hatalmi viszonyokat. Nos, a jezsuita rendet megalapító Loyolai Szent Ignác (1491–1556) kaposvári szobra aligha támasztja alá ezt az általában valóban igaznak látszó megállapítást…

A jezsuiták ugyanis éppen akkor, az 1940-es évek második felében telepedtek le Kaposváron, amikor a kommunisták már egyre leplezetlenebbül munkálkodtak a pártállam kiépítésén. (A helyzet fonákságát az is mutatja, hogy Bánáss László veszprémi püspök ugyanazon a napon – 1948. március 17-én – telepítette le a rendet a somogyi megyeszékhelyen, amikor – a szocdemek bedarálásának jegyében – megalakult a kommunista és a szociáldemokrata párt megyei–városi egységbizottsága…) A jezsuiták tehát megjöttek; nyilván úgy gondolták, hogy ők a világot évezredekkel mérik, s nem kell folyvást tekintettel lenniük a különféle színű diktatúrákra, amelyeket úgyis nyomtalanul elmos majd az idő. Ennek megfelelően még 1948 folyamán a rendházuk is felépült a Szent Imre-templom mellett, attól keletre. E rendházépület főbejárata fölött, egy konzolon kapott helyet a Szent Ignác-szobor, Dabóczi Mihály szobrászművész alkotása.

A marosszentkirályi születésű Dabóczi Mihály (1905–1980) tehetsége több irányban is utat tört magának. A székely fiú a húszas évek végén költözött át Budapestre, ahol hamarosan Kisfaludi Stróbl Zsigmond tanítványa lett a Képzőművészeti Főiskolán. Az a két év is nagy hatással volt a művészetére, amelyet 1938-tól fogva – állami ösztöndíjjal – Rómában töltött. 1932-től kezdve szerepelt kiállításokon; aktokat, portrékat, állatfigurákat készített, de köztéri szobrai mellett kisplasztikái és érmei is jelentős részét képezik művészi hagyatékának. A szobrászkodás mellett évtizedeken át egy másik műfajban is felhívta magára a figyelmet: versenyszerűen vívott. Olasz származású vívómesterétől kapta – művészi foglalkozására és erdélyi származására való tekintettel – a Michelangelo de Transsylvaniae becenevet. Így történt, hogy egy „Michelangelónak” is van már szobra Kaposváron: a csaknem két és fél méter magas, hatvan centiméteres műkő talapzaton álló, mészkőből készült Szent Ignác-szobor. A jezsuita rend öltözetét viselő, rendíthetetlenséget sugárzó alak felemelt jobbjában zászlót, leengedett baljában pergamentekercset tart, utóbbi a jezsuita rend alkotmánya.

A szobor tehát eredetileg a rendház épületének homlokzatát díszítette, ameddig díszíthette. Egyelőre a „korszellem” kerekedett felül: a kaposvári jezsuita rendház elöljáróját 1949-ben letartóztatták, a rendnek hamarosan el kellett hagynia a várost, az épület pedig a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe került.

Az új hatalom 1950-ben úgy döntött: egyszerűen le kell lökni talapzatáról a rendház bejárata felett őrködő Szent Ignác-szobrot. Az épületbe akkor már beköltözött katonai parancsnok azonban úgy vélte, „hogy az nem lesz jó, mert a súlyos kőszobor beszakítaná a járdát, és ennek rendbehozatala nagy költséget jelentene”. Javasolta, hogy csigával emeljék le, s miután megkérdezte az egyháziak véleményét, a szobrot a Szent Imre-templom elé állították. „Hasonló hozzáállással a rendház főbejárati domborműveit is – a leverésükre vonatkozó parancs helyett, a jövőre gondolva – gipszrabiccal bevakoltatta. Ez utóbbit az 1960-as évek végén valóban ki is bontották. Így mentett értéket a Magyar Honvédség tisztje 1950-ben.” (Mohay Gábor: 100 éves a kaposvári Szent Imre-templom, 1912–2012. Kaposvár, Szent Imre Plébánia, 2012. 114. o.)

Loyolai Szent Ignác kaposvári szobra most is a Szent Imre-templom bejárata mellett áll. A rendház épülete ismét az egyházé, s az 1912-ben felszentelt, eredetileg a gimnázium kápolnájának szánt templom – és az 1989-ben alapított Szent Imre Plébánia –2017-ben már püspököt is adott az egyházmegyének…