Bemutató a Roxínházban: Bástyasétány 77
2013.05.11.Kaposvár netTV
Lejátszás
Anglia királya lesz, vagy kivert kutyaként elpusztul - Shakespeare drámájában e kettő közül kell választania Harry hercegnek. Az őt alakító Kovács Krisztiánnal olvashatnak interjúrészletet.
- Harry az elejétől fogva következetes?
- Van terve. Belül. Nagyon is. Párhuzamot érzek az ő helyzete, és a között, ahogy én próbálok ebben a folyamatban: valahol belül azt érzem, hogy ott lesz, és az lesz, aminek lennie kell majd. Annak ellenére, hogy ez most még nem látszik. Most még sokfelé megy el a figyelem. Egy ideig Harry alkalmatlannak tűnik, de aztán kiderül, hogy nem az. Van is erre szövegrész:
„Utánozom csak ebben a napot:
Eltűri, hogy ragályos fellegek
A világtól szépségét eltakarják,
De majd ha egyszer önmaga lesz újra,
Mert nélkülözték, jobban megcsodálják,
Hogy áttörte a rothadt párakört,
Melyről úgy látszott, mintha fojtogatná.”
Persze saját magát sodorta ilyen helyzetbe. Sok ilyen ember van. Aki számunkra értelmezhetetlenül, sőt értelmetlenül létezik. Közben belül nagyon is letisztultan gondol, akar valamit. Csak ez nem látszik kifelé.
/files/4/2/42d0cbe997d4ec2d876a1747c2e490f3_60x60_c.jpg
- Élvezi ezt a helyzetet?
- Igen. Szereti az életet. Ami kívülről léhaságnak, kicsapongásnak tűnik, igazából csak annyi, hogy kacskaringósabb utat választ. Falstaff erősíti Harry „sötét” oldalát, hogy lázadjon az apja és a kor ellen. De a mostani szélsőséges háborús helyzet, a válság már egy olyan pont, amikor ki kell egyenesednie, mert ha most nem teszi meg, akkor tényleg képtelen lesz apja méltó utódjává válni. A bizonyítási vágy pedig nagy felhajtóerő tud lenni. Ahogy a rivális, Percy jelenléte is. Ők nagyjából egykorúak, így Harrynek meg kell mutatnia, mit ér Percyhez képest. És el sem tudja képzelni, hogy alul marad. Viszont nem bízza el magát. Szinte ösztönszerűen érzi, hogy eljött a pillanat. Nem folytathatja így tovább. Ezt diktálja az „uralkodói ösztöne”. Ahogy Falstaffban benne van a túlélés ösztöne: mindig képes úgy csavarni a szót, hogy jól jöjjön ki a legrosszabb helyzetből is, úgy Harry hercegnek is megvan a maga életösztöne: uralkodóvá kell válnia. Az odavezető úton innentől már nem fér bele az eddigi tét nélküli életmód, amit a haverokkal csinál. Ez azzal jár majd, hogy túl kell lépnie rajtuk. De a barátai szemszögéből ez azt jelenti, hogy Harry elárulja őket.
- Jó döntést hoz?
- Van-e más választása? Anglia királya lesz, vagy kivert kutyaként elpusztul. Illetve mindkét életmódban ott van a pusztulás. És a magány. Számkivetettként vagy királyként - a magány várja.
Kovács Krisztián Harry herceg szerepéről:
Harry az elejétől fogva következetes?
Van terve. Belül. Nagyon is. Párhuzamot érzek az ő helyzete, és a között, ahogy én próbálok ebben a folyamatban: valahol belül azt érzem, hogy ott lesz, és az lesz, aminek lennie kell majd. Annak ellenére, hogy ez most még nem látszik. Most még sokfelé megy el a figyelem. Egy ideig Harry alkalmatlannak tűnik, de aztán kiderül, hogy nem az. Van is erre szövegrész:
„Utánozom csak ebben a napot:
Eltűri, hogy ragályos fellegek
A világtól szépségét eltakarják,
De majd ha egyszer önmaga lesz újra,
Mert nélkülözték, jobban megcsodálják,
Hogy áttörte a rothadt párakört,
Melyről úgy látszott, mintha fojtogatná.”
Persze saját magát sodorta ilyen helyzetbe. Sok ilyen ember van. Aki számunkra értelmezhetetlenül, sőt értelmetlenül létezik. Közben belül nagyon is letisztultan gondol, akar valamit. Csak ez nem látszik kifelé.
Élvezi ezt a helyzetet?
Igen. Szereti az életet. Ami kívülről léhaságnak, kicsapongásnak tűnik, igazából csak annyi, hogy kacskaringósabb utat választ. Falstaff erősíti Harry „sötét” oldalát, hogy lázadjon az apja és a kor ellen. De a mostani szélsőséges háborús helyzet, a válság már egy olyan pont, amikor ki kell egyenesednie, mert ha most nem teszi meg, akkor tényleg képtelen lesz apja méltó utódjává válni. A bizonyítási vágy pedig nagy felhajtóerő tud lenni. Ahogy a rivális, Percy jelenléte is. Ők nagyjából egykorúak, így Harrynek meg kell mutatnia, mit ér Percyhez képest. És el sem tudja képzelni, hogy alul marad. Viszont nem bízza el magát. Szinte ösztönszerűen érzi, hogy eljött a pillanat. Nem folytathatja így tovább. Ezt diktálja az „uralkodói ösztöne”. Ahogy Falstaffban benne van a túlélés ösztöne: mindig képes úgy csavarni a szót, hogy jól jöjjön ki a legrosszabb helyzetből is, úgy Harry hercegnek is megvan a maga életösztöne: uralkodóvá kell válnia. Az odavezető úton innentől már nem fér bele az eddigi tét nélküli életmód, amit a haverokkal csinál. Ez azzal jár majd, hogy túl kell lépnie rajtuk. De a barátai szemszögéből ez azt jelenti, hogy Harry elárulja őket.
Jó döntést hoz?
Van-e más választása? Anglia királya lesz, vagy kivert kutyaként elpusztul. Illetve mindkét életmódban ott van a pusztulás. És a magány. Számkivetettként vagy királyként - a magány várja.