Szekeres Adrien: a zene nem korfüggő

2017. 11. 23., csütörtök, 11:15

Szerencsések vagyunk mi, kaposváriak, hogy karácsony közeledtével mindig találhatunk magunknak olyan programokat a városban, melyeken nem csupán jól érezhetjük magunkat, hanem fel is készítenek minket az ünnepvárásra.

Ilyen például Szekeres Adrien Artisjus-díjas énekesnő, dalszerző koncertje is, ami a jövő héten lesz a Szivárvány Kultúrpalotában. Az előadás kapcsán beszélgettünk Adriennel, aki – nagy örömünkre – időről időre mindig visszatér Kaposvárra.

Az advent az évnek az az időszaka, amikor a dalaid talán a legeslegjobban hatnak, megérintik a szíveket…

Igen, nagyon sok olyan dal van, ami ekkor közelebb kerül az emberek lelkéhez, mint mondjuk egy bulizós, nyári éjszakán. Én is azt érzem, hogy ez az én időszakom, ilyenkor az emberek szívesen beülnek a koncertjeimre. Kaposváron pedig már egy ideje nem jártam, úgyhogy én is várom már a találkozást.

Kaposvár előtt volt még egy igen nagy volumenű koncert, amire biztosan sokat készültetek.

Az Erkel Színházban egy, az elmúlt 20 évet ünneplő koncertet adtam, ahol a pályám különböző korszakait idéztem meg a dalokkal, és azokkal a zenésztársakkal, akik ezekhez kötődtek. Így ott volt Bényei Tamás, Gyenes Béla, a Fool Moon együttes, és László Boldizsár is. Egyébként kétfelvonásos, majdnem 3 órás hosszúságú volt a koncert, életemben nem énekeltem még egyszerre ennyit, úgyhogy nagyon készültem rá.

Akkor ez a koncert sok műfajt átölelt, s ahogy az évek telnek, úgy talál rá a hozzá leginkább közel álló műfajra az előadó. Ez így van?

Igen, vannak persze olyanok, akik egy stílust képviselnek egész munkásságuk alatt, de ez tőlem nagyon távol áll. Én egy kalandnak fogom fel az életet, és sokszor eveztem új műfajok felé, sokat változtam. Az Unisexig például egyáltalán nem énekeltem popdalokat. De az ember folyamatosan változik, ahogy az évek telnek, úgy változik az érdeklődési köre, változnak az inspiráló és motiváló dolgok. Szerencsésnek érzem magam ebből a szempontból, mert megvannak hozzá úgymond a zenei eszközeim, hogy ezt a fejlődést le tudjam követni, s azt gondolom, hogy ennek a folyamatnak még mindig nincs vége. A tudatos irányítás mellett még annyi minden történhet, ami színesíti a palettát...

A közönség miként viselte ezeket az átmeneteket?

Ezt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor megnézünk egy nagy márkát, ami már 20 éve is létezett, de számos arculatváltáson ment keresztül. A fogyasztók pedig kitartanak mellette, lehet, hogy észre sem veszik, hogy közben a főbb irányok megtartása mellett mennyire átalakult az a valami, ami mellett ők régen letették voksukat. Ilyen ez a zenében is, a közönség – azt tapasztalom – megmaradt mellettem, velem együtt, velük is telnek az évek, sőt már a fiatalabb generációt is hozzák magukkal.

Mit hallhat a kaposvári közönség?

Az adventi előadás egy izgalmas vállalkozás, amitől egy kicsit féltem is, hogy egy szál zongorával hogyan fogom tudni ezt végigcsinálni, de aztán ez a letisztult hangzásvilág, az énekhang és a nagyon finom zongorajáték nagy sikert aratott máshol is, remélem, így lesz Kaposváron is. Nincs fény, nincs füst, csak a tiszta hang és a dallam, a melódia. Majdhogynem úgy hallja a közönség a dalokat, mint a megszületésük pillanatában.

Ki lesz ebben a partnered?

A zongoránál Kiss Gábor ül majd, aki a dalaim szerzője, a producerem és egyben a férjem, és a gyermekeim édesapja, a barátom és a szeretőm. Amikor ő írja a dalokat, azok valahogy így születnek meg, ahogy az most hallható lesz. Ettől nagyon meghitté, családiassá válik a hangulat, mi a közönségre hangolódunk, a közönség ránk. Az adventi időszak pedig tökéletes háttere ennek a hangulatnak.