János napján a megszentelt bort fül- és fogfájás, rontás ellen használták Somogyban

2017. 12. 27., szerda, 06:55

A somogyszentpáli plébános is megáldotta a bort, melyből a hívek egy-egy cseppet tettek a hordókba. Zamárdiban tíz éve maradt el a borszentelés szokása, ám újabban itt és más vidékeken is újjáélesztik.

János evangélista ünnepe. A borvidékeken jeles napnak számít, a római katolikus egyház szertartáskönyve erre a napra írja elő a bor megáldásának szertartását. „A bort termő vidékeken a nép is szenteltetett bort, amit fül- és fogfájás, rontás ellen használtak, a boroshordókba is öntöttek belőle, hogy a következő esztendőben is jó termés legyen.”

Gölle, Kapoly községben és másutt is János napján a pincesoron nagy mulatás van, pecsenyét sütnek, nótáznak. A Jánosok megköszöntése növeli a nap vigasságát. Somogyban Szent János áldásának nevezik a borozás végén, az utolsó pohár bort. Somogyszentpálon az almát is megáldották ilyenkor, ezt a beteghez vitték, gyógyulást vártak tőle. A pincéknél élénk volt a forgalom, a mondásuk szerint „az Isten is János, mulassunk!”

Buzsákon nagy hagyománya van az István- és János-köszöntésnek. Egy-egy családnál néha 8–10 köszöntő is megjelenik, akik az ünnepeltet verssel, énekszóval üdvözlik:

„Dicsértessékaz Úr Jézus drága szent neve,
Hogy én ilyen szép szavakkal jöttem most ide.
Köszönteni jöttem téged, Jánosunk,
Azt kívánom az Istentől, hogy tégedet egészségben éltessen.”

A János-köszöntés szokásait a karádi hagyományőrző csoport is összegyűjtötte és színpadra állította. Ebben a barátok, komák ilyenféle tréfás rigmusokat mondanak:

„Annyi kellés lëgyën a lábodon,
         mind a gomb a mellényëdën!

         „Ēgyüttünk ezën a fagyon,
         hogy a gírcs rángasson agyon!”

          „Isten éltessen sokáig, míg a
         Tisza ki nëm apad bokáig.”