Szentelt gyertya gyógyítja a torokbajt, diákokat is toboroztak Balázs napján

2018. 02. 03., szombat, 12:11

Szent Balázs püspök ünnepén a pap a templomban szentelt gyertyával megáldja a hívek torkát, hogy a torokfájás elkerülje őket. E napon diákokat toboroztak az iskolába, továbbá adományokat gyűjtöttek a templom, s nem utolsósorban a tanító számára.

Február 3-án, Szent Balázs püspök ünnepén a katolikusoknál régi szokás, hogy a pap a templomban szentelt gyertyával megáldja a jelenlévők torkát, hogy a torokfájás elkerülje őket.

Néhol almát is szoktak szentelni, a torokfájósok ettek belőle egy szeletet, vagy a levágott héját parázsra tették, és megfüstölték beteg torkukat.

Balázsolás, Balázs-járás:

Szent Balázs a diákok patrónusa is, a középkortól századunk harmincas éveiig Somogyban is élt a Balázs-járás szokása. Tíz-tizenkét éves fiúk jártak házról házra, ünneplő ruhába öltöztek (öltözékükre fehér női alsóruhát húztak), fejükön koronaszerű, szalagos papírcsákó volt, egyikük püspöksüvegben magát Szent Balázst alakította, a többiek voltak a „vitézei”, kezükben fakarddal, csizmájukon sarkantyúval. Az adománygyűjtés céljából nyársat és vászontarisznyát vittek magukkal. Ezzel a régi, egyházi eredetű szokással tulajdonképpen diákokat toboroztak az iskolába, továbbá adományokat gyűjtöttek az iskola, a templom, s nem utolsósorban a tanító számára. (Hasonló jellegű a március 12-i Gergely-járás szokása.) A legtöbb helyen a következő éneket adják elő:

„Emlékezzünk Szent Balázsra, mert ma vagyon napja,
 az Úrjézus akaratát általunk mutatja.
 Örömet e háznak, asszonynak, urának,
 hogy hirdessük és említsük, nékünk parancsolja.

Háziasszony, arra kérünk, légy szíves mihozzánk,
 ne gondoljad, hogy mi azért hálákat ne adnánk.
 Lásd, a nyársunk üres, a gyomrunk is éhes,
 ne sajnáld a szalonnádat, nékünk jól megfizess.”

Az ének elmondása után az egyik „vitéz” felvágja a kardját a gerendáig, és így zárja le a köszöntőt: „Gazduram, most már nem tréfálok, adjanak vagy egy szál kolbászt vagy egy hasáb szalonnát, mint a kardom akkorát, különben levágom a gerendát!”

Jankó János 1902-ben megjelentett monográfiájában (A Balaton-melléki lakosság néprajza) már a szokás kihalásáról ír, ezen a tájon csak maradványait lelte fel: „A február 3-iki Balázs-járás ma már a Balaton-melléki falvakban nincs meg, de még a szomszéd falvakban is csak töredékei maradtak fenn egyes versezetekben. A balázsolás célja az volt, hogy az iskolás gyermekek mulatságához szükséges élelmiszereket és egy szál hangász (dudás vagy citerás) bérét gyűjtsék össze. Balázs püspök rendesen tizenketted magával ment, volt elöljárója, szekretáriusa, generálisa és más katonai rangban lévő tisztje le a káplárig. Valamennyi résztvevő elmondta a maga versét, mindegyik kért is, kapott is valamit. A balázsolás emléke is csak a Balaton nyugati részén maradt meg Zala és Somogy határterületén…

Somogy más vidékein azonban századunk 30-as éveiig tovább élt a Balázs-járás, ennek köszönhető, hogy az erre járó népzenegyűjtők még részletesen le tudták írni, ép szöveg és dallamváltozatokat rögzítettek. A hagyomány leginkább Somogy nyugati felében őrződött meg. A MNT közli Seemayer 1933-as libickozmai-kopárpusztai és nagyatádi gyűjtését, ezek az „Emlékezzünk, házigazda, Szent Balázs napjára...” kezdetű típust szemléltetik. Gönczi F. a Somogyi gyermek című könyvében a marcali, mesztegnyői és a nemesvidi Balázs-járást írja le, ő is a még élő szokásgyakorlat alapján. Errefelé a következő szereplők voltak, Marcaliban: kapitány, zászlós, püspök, tanító vagy mester, Vidon: Szent Péter, Fülöp, Balázs. Rögzíti az öltözetüket, közli a színjátékszerű bevezető részt és magukat az énekeket. A Marcaliból származó 12 versszakos szöveget a MNT is átveszi, ez példa az ábécé betűit megverselő típusra: „A,a,a, ma vagyon Balázs napja...”

Együd Árpád 1975-ben megjelent gyűjteményében (Somogyi népköltészet) Pogányszentpéter, Horvátkút és Tapsony községekből közöl Balázs-járásra vonatkozó szövegeket. Már a szokás emlékének halványodását jelzi, hogy ezekben a regölés, a farsangolás és a Balázs-járás motívumai keverednek. A szövegvegyülés másik oka az lehet, hogy ezek a szokások a naptárban is egymás szomszédságában szerepelnek, keveredésük tehát természetszerű.

Ezeket olvasta már?